A hó mindent leegyszerűsít. Eltünteti a feleslegest, csak a formák maradnak. Egy befagyott patak, egy magányos fa a dombon, a friss hó nyomok nélküli felszíne — ez a természet legtisztább önkifejezése.
A téli fotózás kihívásai jól ismertek: a hó a mérőfénymérőt megzavarja, a hidegben az akkumulátorok hamar lemerülnek, és az ember keze is elfagy a fémes érintkezők kezelésétől. Ennek ellenére — vagy talán éppen ezért — a téli fotók között találom a legkedvesebbeket.
Ez a kép hajnali hatkor készült, mínusz tizenöt fokos hidegben, a Bükk egyik eldugott völgyében. A fát reggel hat percig világította meg az alacsony, vöröses téli nap — utána visszabújt a felhők mögé. Azok a hat perc tette az egészet.
Technikai adatok: Sony A7 IV, 85mm f/1.4 GM, ISO 200, f/8, 1/200s. +1 EV expozíciókorrekció a hó részleteinek megőrzéséért.
Leave a Reply